Geoffrey Ball

A VIBRANT SOUNDBRIDGE feltalálója

Geoffrey Ball sensorineuralis (idegi típusú) halláskárosodásban szenvedett egy súlyos gyermekkori lázas állapot következtében. Hagyományos hallókészüléket kapott, és bár ezek az eszközök fokozták a hangerőt, Ball sosem volt elégedett a hangminőséggel. 15 éves korában megkérdezte a fül-orr-gégész szakorvosát, hogy milyen eséllyel kaphat beültethető hallókészüléket. Megtudta, hogy már fejlesztettek ki ilyen eszközt, és öt vagy tíz éven belül talán elérhető lesz. Amit nem tudott, hogy még 18 évnek kell eltelnie ahhoz, hogy beültethető hallókészüléket kapjon, és amelyet saját maga tervezett.

Miután befejezte az Oregoni Egyetem mérnöki karát, Ball biomedikális technikusként dolgozott nyolc évig egy laboratóriumban a világhírű Stanfordi Egyetemen. Több területen végzett hallással kapcsolatos kutatást, és rájött, hogy az emberi fülben a rezgések egy kis jeladóval leutánozhatók. A középfül hanghullámok helyett mechanikai rezgésekkel történő ingerlését „közvetlen vezérlésnek” nevezzük. Ball számára ez a tudás volt a hajtóerő, hogy a beültethető hallókészülék témájában kutasson. Akkor már tudta, hogy egy ilyen eszköznek számos előnye lenne, mivel a hallójárat átjárható maradna a „közvetlen vezérlés” alkalmazásával. Az elzáródás és torzító hatás így kiküszöbölhető, és a keletkező hang természetes.

1992-ben, további kutatások után Ball meg volt győződve arról, hogy egy elektromágneses jeladó a legjobb módszer a közvetlen vezérlést alkalmazó eszközök számára. Ennek ismeretében Bell saját elektronikus laboratóriumában töltötte az estéit, új jeladókat épített és tesztelt a közvetlen vezérlésű eszközökhöz. Egyik alkalommal késő este, számos sikertelen próbálkozás után, Ball rábukkant egy rendszerre, amelynek előnyei azonnal egyértelműek voltak. A többi kísérlethez képest ennek a jelátvivőnek a hatékonysága sokkal nagyobb volt, a sebészi eljárás pedig viszonylag egyszerű.

„Egyszer csak tudtam. A terv annyira egyszerű volt, és annyi problémára megoldást jelentett... Tudtam, hogy ez az.” – emlékszik Ball.

Számos új terv után 1993-ban Ball szabadalmaztatta találmányát. Megalakult a Symphonix cég, az átalakítón további javítások történtek, végül elkészült a lebegő jelátalakító (Floating Mass Transducer, FMT), amelyet ma is használunk.

A középfül-implantátum Amerikában történő engedélyeztetése után Geoffrey Ball az elsők között volt, akik Vibrant Soundbridge implantátumot kaptak. Kicsivel később a másik oldalra is kapott egy implantátumot.

A Symphonix műszaki vezérigazgatójaként arra áldozta az idejét, hogy továbbfejlessze a középfül-implantátumot. Amikor a Symphonix befejezte az üzleti tevékenységeit, az Innsbruckban működő osztrák MED-EL cég vette át a Vibrant Soundbridge implantátumot 2003 júniusában. Létrejött a Vibrant MED-EL Hearing Technology GmbH, hogy forgalmazza és fejlessze a világ legsikeresebb középfül-implantátumát. Geoffrey Ball műszaki igazgatóként csatlakozott a Vibrant MED-EL csapathoz. Ma Ball, felesége és gyermekei is Innsbruck közelében élnek.

Geoffrey Ball eltökéltsége sok vezetéses vagy kevert halláskárosodásban szenvedő embernek segített világszerte. És találmánya segítségével még sokan kaphatják vissza a hallásukat.

„Az volt az álmom, hogy javuljon az életminőségem, illetve a halláskárosodásban szenvedők életminősége is” – mondta Ball. „Leírhatatlanul jó érzés, hogy képes vagyok segíteni másokon, akik élvezni szeretnék az élet minden területét, ahogy jómagam is, akik szeretnének beszélni a családtagjaikkal, barátaikkal és munkatársaikkal, ez korábban mind lehetetlen volt.”

2000-ben jelölték a legjobb tervért járó év mérnöke díjra, és 1998-ban megnyerte a Sci3 Silicon Valley vállalkozói díjat.

2002-ben Geoffrey Ball Tudomány és orvostudomány kategóriában megkapta az Annunzio díjat (2. hely).

2013-ban életműdíjat kapott.

© 2017 MED-EL