Mona

Utam a tánc és zene világába
a cochlearis implantátumokkal

1989 júliusában születtem. Akkor még semmi sem utalt arra, hogy nagyothalló vagyok, vagy valaha az lennék. A családomban senki sem gondolta volna, hogy ez egyáltalán lehetséges. A szüleim normális óvodába küldtek, ugyanabba, ahová a fiútestvéreim és lánytestvéreim is jártak.

Az óvoda vége felé a hallásom romlani kezdett. Amikor szóltak nekem, nem reagáltam ugyanolyan gyorsan, mint a többiek. A szüleim különböző gyermekorvosokhoz vittek, akik maguk is bizonytalanok voltak a problémámat illetően. Néhány orvos úgy gondolta, egyszerűen csak nem tudok koncentrálni. A szüleim rendes általános iskolába adtak, és később, az első osztályban vált egyértelművé, hogy valami nincs rendben a hallásommal. Nem értettem meg a tanárom utasításait.

Amikor először megkaptam a hallókészülékem, felfedeztem, hogy mennyire szeretem a zenét. Az első hangszer, amelyen megtanultam játszani, a hegedű volt. Nagyon szerettem a zenét, de a hallásproblémáim miatt nehéz volt gyakorolni és fejlődni. Kihívásra vágytam, meg akartam mutatni, hogy én is meg tudom csinálni azokat a dolgokat, amelyeket mások. A zene terápia volt számomra, és mindig különlegesnek éreztem magam, amikor játszottam. Később integrált középiskolába jártam.

Mire a 6. osztályba kerültem, a hallásom egyre rosszabb lett. Az orvosok azt javasolták, hogy kapjak cochlearis implantátumot. Visszautasítottam, mivel meg voltam győződve arról, hogy a hallásom ismét javulni fog, ugyanúgy, ahogyan romlott. Sajnos a hallásom még rosszabb lett a 8. osztályra, szinte a teljes hallásom elvesztettem.

Az orvosok mindig furcsállták, hogy még mindig tisztán tudtam beszélni. Azt mondták két lehetőség van: a cochlearis implantátum vagy a teljes siketség. Annyira szerettem a zenét, hogy a siketség nem jöhetett szóba. Miután átgondoltam a dolgot, a MED−EL cég implantátumát választottam. 2004. januárjában megkaptam az első CI-t a jobb oldalra. A hallásom gyorsan javult, bár kezdetben nehéz volt. A hangok először furcsák voltak, de idővel minden tisztábbá és finomabbá vált a füleim számára. Még a kinti háttérzajokat is hallottam. Sőt azt is észrevettem, hogy a zenében is újra fejlődtem. Jobban hallottam a hangokat, és a saját hibáimat is fel tudtam ismerni. Erre a hallókészülékkel sosem voltam képes.

A 2. CI-t 2006 decemberében kaptam meg. A zenének az életemben játszott szerepe miatt döntöttem úgy, hogy szeretnék egy második implantátumot. A zene mindig is fontos része volt az életemnek.

Ekkor ismét jelentős javulást tapasztaltam. Ma már büszke vagyok arra, hogy MED−EL felhasználó vagyok. Gyakran elfelejtem, hogy halláskárosodásom van. A zene segített túljutni mindenen.

Jelenleg a 13. osztályba járok egy olyan iskolában, ahová hallásproblémákkal küzdők járnak Essenben, Németországban. Itt azt is felfedeztem, mennyire szeretek táncolni is! Két tanárom is táncórákat tart olyanok számára, akik elvesztették a hallásukat. Többek között tangózni is megtanulunk! Nagyon szeretek táncolni, és már három éve táncolok. Nagyon szeretem hallani a ritmust, és jó érzés, hogy képes vagyok a legbonyolultabb táncokra is. A cochlearis implantátumaim nélkül sosem tanulhattam volna meg ezeket a dolgokat. A szüleim támogatása, a zene, amelyet szeretek, és természetesen a cochlearis implantátumaim sokat segítettek, hogy eljussak oda, ahol jelenleg tartok. Erre nagyon büszke vagyok. Ha befejeztem az iskolát, szeretnék zenét tanulni. Tudom, hogy ezt a cochlearis implantátumaimnak köszönhetően tehetem meg!

Segítségükkel újjászülettem!

© 2017 MED-EL