Anja naplója

Anja közel 30 éve hallássérült, és
elhatározta, hogy cochlearis implantátumot szeretne kapni.

A nevem Anja, és súlyos halláskárosodással születtem. Mainzban, Németországban élek, és 29 éves vagyok. 5 éves koromban teljesen elvesztettem a hallásom. Ettől kezdve még hallókészülékkel sem hallottam szinte semmit a bal fülemre. Megtanultam szájról olvasni, és siketek iskolájába jártam Frankfurtba. A következő években elhatároztam, hogy egyre aktívabb leszek a hallók világában – a munkámban, a családommal, halló barátaimmal stb. Természetesen adódtak problémáim a mások megértésével és azzal, hogy megértessem magam.

Ez különösen olyan csoportokban volt nehéz, ahol mindig is kívülállónak értem magam, mert nem értettem, mi történik. Nagyon élveztem a tévénézést vagy filmezést, de csak azt a pár filmet tudtam megnézni, amelyeket akkor felirattal vetítettek. És természetesen voltak olyan mindennapos élethelyzetek, mint a bevásárlás, amikor egyszerűen nem értettem meg dolgokat. Még azt is észrevettem, hogy néhányan bizonytalanságból elkerülték, hogy velem kelljen beszélniük. Ez nagyon fájt!

Egy nap, amikor a hallással kapcsolatos nehézségeimről beszéltem az édesanyámmal, megemlítette, hogy hallott a cochlearis implantációról. Bár ismertem cochlearis implantátumot (CI) viselőket, sosem gondoltam volna, hogy ez megoldást jelenthet számomra. Ekkor kezdtem el igazán foglalkozni a témával, és kezdtem el tájékozódni. A legtöbb CI viselő lelkes volt, és bizalmat öntöttek belém. Természetesen olyanokkal is találkoztam, akiknél a kezelés nem volt ilyen sikeres. Megdöbbentett, hogy milyen keveset tudtak a siketek a cochlearis implantátumokról. A barátaim azonban nagyon lelkesnek tűntek. Mondták, hogy milyen csodálatos lenne, ha hallanám a zenét stb. Olyan sok jót hallottam a cochlearis implantátumokról, hogy eldöntöttem: „Ezt nekem is ki kell próbálnom”.

A CI sikere nagyon egyénfüggő, elsősorban attól függ, milyen elkötelezett az illető a műtét után, és mennyit gyakorolja a hallgatást. Ez magabiztossá is tett, mivel én harcos típus vagyok, és tudtam, ennek működnie kell. A jobb hallás lehetőségét szilárdan a fejembe vettem, és nem engedtem el. A lelkem mélyén tudtam, hogy már elhatároztam, ebben az irányban folytatom, és semmi sem állíthat meg. A bal fülemnél tényleg nem volt veszteni valóm, ezért úgy gondoltam, ezzel csak nyerhetek! Ezekkel a gondolatokkal léptem tovább.

Anja naplójának továbbolvasásához kattintson ide.

© 2017 MED-EL